Európai tanulmányútjaink során találkoztunk többek között a lengyel fényművésszel, Tadeusz Wierzbickivel is, aki kísérleti műhelyében, a Studio FormS’wiatła (Fényformák Stúdió) -ban 1977 óta foglalkozik a fény és fénytelenség témájával. Tadeusz fénykísérletei formázott és foltos üveggel, elektrosztatikával, tükröződéssel, mágneses vagy fehér árnyékokkal, a fény depolarizációjával arra irányulnak, hogy a fény új vizuális megjelenítési lehetőségeit kutassa. De ismeri a napfény, a telihold, vagy épp a hó mágikus fényjátékait is. Tadeusz fényműhelyében születő alkotások bejárták Mexikót, Brazíliát, Törökországot, Izraelt és Európa több országát. 2015-ben Locarnóban életműdíjjal tüntették ki.

A délutáni napsütés lehetőséget ad számunkra, hogy a Nap, mint fényforrás a segítségünkre legyen az árnyak előhívásában. Ehhez szükségünk van egy hordozható képernyőre, melynek átmérője megegyezik annak a boroshordónak az átmérőjével, melyen keresztül Diogenész látta a világot. Egy szelet a valóságból!  A filozófus a természetet feljebbvalónak tartotta, így az interaktív projektben a valóság egy-egy szelete kerül a fókuszba. A természet árnyékait több rétegben figyelhetik meg a nézők, és lehetnek részesei az árnyvilág letükröződéseinek.

Mindez egy hosszúnyelű gémes képernyőn keresztül, a művész útmutatásaival és Matta Lóránt közreműködésével történik.

Koncepció és árnyak: Tadeusz Wierzbicki